2015. október 19., hétfő

Konferenciabeszámolók, 3. rész: ICE 11

Az augusztusi Egyiptológusok Nemzetközi Kongresszusáról már két beszámolót közöltünk, amelyek révén különböző szemszögekből is betekintést kaphattunk az eseményekre. A mai egyben az utolsó, amelynek témája az ICE 11. Szerzője Priskin Gyula.
Mivel Gyula maga nem készített fényképeket a kongresszus során, külön köszönettel tartozunk Egedi Barbarának (MTA Nyelvtudomány Intézet), aki rendelkezésünkre bocsátotta fényképeit. (INB)

 Plenáris ülés. Egedi Barbara felvétele

Beszámoló a firenzei kongresszusról




A gépem augusztus 23-án, vasárnap kora délután szállt le Firenzében. Rögtön a szállásom felé vettem az irányt ‒ firenzei tartózkodásom költségét amúgy az ELTE BTK doktorandusz hallgatóknak kiírt, konferenciákon való részvételt támogató pályázatán elnyert összeg fedezte, szóval ezúton is köszönöm az egyetemnek a támogatást. A hotelbe való bejelentkezés után már indulhattam is regisztrálni a szekcióüléseknek otthont adó egyetemi épületbe, majd rövid séta után megérkeztem a Palazzo Vecchio-ba, ahol a patinás Ötszázak Termében (Salone dei Cinquecento) zajlott le a konferencia nyitóeseménye, amelynek keretében ismertették az International Association of Egyptologists tisztújításának eredményét. A leköszönő James P. Allen helyett Chris Nauntont (Egypt Exploration Society) választották meg a tagok a szövetség új elnökének, Laure Pantalacci maradt alelnök, s Ursula Verhoeven tölti be továbbra is a főtitkár szerepét. A megválasztott nemzeti képviselőket is felsorolták (Magyarország ‒ Dr. Liptay Éva).

 Chris Naunton, az Egyiptológusok Nemzetközi Szövetségének új elnöke.
Egedi Barbara felvétele

Másnap beindultak a szekcióülések, amelyek közül én elsősorban a „Nyelv és szövegek” és a „Vallás” szekciókat látogattam. Az előadások hallgatása során hamar felszínre került a konferencia talán egyetlen igazán negatív jelensége is, ez pedig a hallgatóság vándorlása volt az egyik szekcióból a másikba. Addig nem is volt baj, amíg a közönség illedelmesen végighallgatta az előadást, azonban a kérdésekre szánt öt perces időtartam alatt gyakran már felálltak az emberek és elindultak egy másik terembe. Ezzel nem igazán tisztelték meg az előadót, és a vándorlás többször olyan helyzetet teremtett, hogy a feltett kérdésre adott választ már nem lehetett hallani, illetve a kérdésekre szánt idő meglehetősen kaotikussá vált. S ha már a negatívumoknál tartunk, még talán azt említhetem meg, hogy a kávészünetek ideje alatt néha eléggé zsúfolt volt a vendéglátásnak otthont adó folyosó ‒ másrészt azonban a szendvicsek, sütemények, gyümölcsök és italok kínálatára nem lehetett panasz.

A szerdai programból talán a Koporsószövegek 691. fejezetéről szóló előadást (Alexandra von Lieven) tartottam a legérdekesebbnek, hiszen az ott elhangzottak áttételesen kapcsolódtak az én előadásom tartalmához is (a 691. fejezetet megőrző el-lishti koporsón maradt fenn a 161. fejezet is, amely fontos szerepet játszott a 154‒160. fejezetek különböző szövegrétegeit feltáró elemzésemben). Délután a jelentkezők nagy száma miatt három hullámban meglátogattuk a helyi régészeti múzeumot, ahol az egyiptomi gyűjtemény mellett az etruszk kiállítást is megcsodálhattuk. A múzeum kertjében rendezett fogadás keretében pedig még kivételesen fagylaltot is felszolgáltak. Okos döntésnek bizonyult a legkorábbi időpontra (délután öt óra) feliratkozni, hiszen az este hét órakor megérkező utolsó csoport tagjaitól később azt hallottuk, hogy a múzeum nyolckor szigorúan bezárt, így az ő megvendégelésük sajnálatos módon elmaradt (itt egy újabb fekete pont a szervezőknek).

 A híres újbirodalmi harci kocsi a Firenzei Régészeti Múzeumban. Egedi Barbara felvétele
 
A szervezőbizottság korábbi felkérése alapján a „Nyelv és szövegek” szekció csütörtök délutáni ülésén én láttam el a levezető elnök feladatát, azaz üdvözöltem a megjelenteket, felkonferáltam a soron következő előadást, szorgosan mértem az időt, és a megfelelő pillanatban felmutattam a hátra lévő perceket jelző kis táblácskát, majd lehetőséget adtam a közönségnek, hogy feltegyék kérdéseiket. A délutáni előadások után átvonultunk a konferencia egyik újabb helyszínére (Battilani-terem). Először Jean Winand beszélt az új óegyiptomi szótár összeállításának mikéntjéről, nehézségeiről, illetve lehetséges módozatairól. Ezután hosszas beszámoló hangzott el (egy másik előadó szájából) a konferencia e-egyiptológia műhelyének előadásairól és tapasztalatairól.

Pénteken délután azután végre sor került az én előadásomra is (ahogy már említettem, a Koporsószövegek 154‒160. fejezeteinek különböző szövegrétegeiről). Mondhatni a közönségért vívott csatában nem voltam könnyű helyzetben, hiszen két neves előadóval kerültem egy szekcióba. Minthogy az első előadást törölték, először Richard B. Parkinson beszélt a középbirodalmi irodalommal összefüggésben a helyek poétikájáról. A következő előadó (Luigi Prada) pedig igazi sztárnak kijáró felvezetést kapott, hiszen úgy mutatták be, mint a „papirológia emelkedő csillagát”. Ennek megfelelően a hallgatóság létszáma az én előadásomra kissé megfogyatkozott. Ugyanakkor azt hiszem, hogy akik jelen voltak, nem csalódtak, és érdekesnek találták a mondandómat. Ezt a vélekedést megerősíti, hogy kaptam kérdéseket, illetve hogy még másnap is többen gratuláltak az előadásomhoz.

Pénteken is volt plenáris ülés a Battilani-teremben. Először John Baines beszélt az online egyiptológiai bibliográfiáról. Szeretnének minél több ‒ elsősorban persze intézményi ‒ előfizetőt szerezni, és ennek érdekében a konferenciával összefüggésben ingyenes próba-előfizetésre adnak módot október végéig (a honlapon is megtalálható e-mail címre kell írni). Az ülés második részében a kairói olasz kulturális intézet vezetője beszélt, elsősorban a 19. századi olasz diplomaták és egyéb „proto-egyiptológusok” tevékenységéről. Mindezek után indultunk el a búcsúfogadásra, amelynek egy újabb patinás helyszín, a Boboli-kert végében található egykori istállóépület (Le Pagliere) adott otthont.

A hivatalos fényképészt kivéve (jobbra), ebben a teremben mindenki tud hieroglifákat olvasni...Balról a harmadik sor szélén, kék ingben, a mindhárom beszámolóban említett John Baines (Oxford). Egedi Barbara felvétele

Szombat reggel meglepetésemre igen sokan megjelentek a kilenc órai kezdés időpontjában a szekcióülések helyszínén. Érdemes volt korán kelni, hiszen Maarten J. Raven okfejtése a Leideni Múzeum által nemrégiben megszerzett naosz-töredékről és az azon található Khnum-ábrázolás lehetséges kriptográfiai előzményeiről valóban az egyik legérdekesebb előadás volt, amit a konferencia során hallottam. S ha már a jó előadásoknál tartunk, még az egész heti programból két momentumot emelnék ki: Lorelei Corcoran előadását a Tutankhamon ékszerein felbukkanó lunáris motívumokról, illetve Verena Lepper ismertetését az Elephantiné szigetéről származó papiruszok és egyéb írásos anyagok feldolgozásáról. Mindezek kitűnően felépített, megfelelő érvekkel alátámasztott és jól előadott prezentációk voltak. Szombat délután aztán elérkezett a záróceremónia, ami megint csak az Ötszázak Termében került megrendezésre. Szerencsére a politikusok és tisztségviselők (beleértve Firenze polgármesterét, aki tiszteletét tette az eseményen) beszédei nem nyúltak hosszúra, így némi szünet ‒ valamint a diák önkéntesek munkájának megköszönése ‒ után elkezdődött a Kairói Operaházból érkezett Nesma zenekar előadása.

 A kairói Opera zenészeinek koncertje. Egedi Barbara felvétele

Zárásul álljon itt a pozitívumok és negatívumok rövid, címszerű felsorolása. Jó dolgok: maga a helyszín, azaz Firenze városa, ingyenes belépő a régészeti múzeumba és az Uffizi-galériába, vendéglátás színvonala, naprakész tájékoztatás a változtatásokról, a támogató csapat segítőkészsége. Rossz dolgok: a szekcióülések helyszínének szűkössége a kávészünetek idejében, hallgatóság vándorlása az előadások között (erre nem hagytak külön időt), apróbb szervezési bakik (lásd múzeumlátogatás), a konferenciához kapcsolódó kirándulásokért külön fizetni kellett. Összességében azonban bizonyosan elmondható, hogy 11. Nemzetközi Egyiptológiai Kongresszus sikeres volt. Én nagyon jól éreztem magam a konferencia egy hetében, és örülök, hogy részese lehettem ennek az eseménynek. 


Priskin Gyula


Egedi Barbara felvétele

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése